Hibiszkuszos csipkebogyótea
Hozzávalók:
Egy marék szárított hibiszkuszvirág
Egy marék szárított csipkebogyó
Méz
Esetleg citrom
Hibiszkuszvirágot és csipkebogyót egyaránt vehettek bio boltokban, nem is különösebben drágák. De ha jól körülnéztek, csipkebogyóbokrot szinte bárhol találhattok, és november táján, mikor már megcsípte a dér, ti magatok is szedhettek belőle. Ügyeljetek, hogy azokat a szemeket szedjétek le, amik könnyedén elengedik már az ágat. Ha ezt az instrukciót addig elfelejtenétek, a természet hamar eszetekbe fogja juttatni, mert az a csipkebogyó, amihez rángatnotok kell az ágat, irgalmatlanul össze fogja karistolni a kezeteket, meg kiszaggatja a ruhátokat, és rögtön be fog ugrani, hogy ja, hát ezt olvastam a Kelencén, hogy ez a bogyó még úgysem jó. Ha leszedtétek, akár a radiátoron, akár a konyhaasztalon kiterítve, akár aszalógépben megszáríthatjátok, aztán eltehetitek télire egy jól záródó üvegben, vagy papírzacskóban is. Csak majd ne felejtsétek el meg is inni!
Vegyük elő az előző leckében megismert tiszta kancsót.
Most nem forralunk vizet, mert nem szeretnénk, ha kárba veszne a csipkebogyó remek C-vitamin tartalma. (Főleg ha magunk szedtük, és eszünkbe jut, hogy mennyi sebet ejtett rajtunk a bokor… ) A kancsóba tesszük a bogyókat és a hibiszkuszt, majd felengedjük olyan meleg vízzel, ami a csapból kifolyik. Tényleg nem kell melegebb! Majd félretesszük, és hagyjuk állni akár egész éjjel, vagy egész nap. Csodálatos, először kék, majd piros levet kapunk, ami önmagában is enyhén savanykás, és nagyon finom. Tegyetek bele mézet, hogy erősítsük az immunrendszert, de én nyáron édesítés nélkül is nagyon szeretem. Ihatjátok hidegen vagy melegen, ahogy jobban szeretitek, lehet bele plusz citromot tenni, mindenképpen tökéletes lesz.
Fogyasszátok egészséggel!